Amikor kezdő voltam és néha még utána is előfordult bevallom, hogy egy egy kollégának egyáltalán nem értettem, hogy van annyi vendége amennyi. Főleg akkor húztam fel a szemöldököm, amikor nem is feltétlenül tartottam annyira tehetségesnek…
Ok félre a bullshit-tel, kimondom őszintén, nem tartottam annyira tehetségesnek, mint magamat.
Ezt a gondolatot persze sok más gondolat követte. Elkezdtem önmagamnak gyártani a magyarázatokat, hogy miért lehetséges ez. Persze, mert ő biztos, hogy ez…biztos, hogy az…már nem is emlékszem az ilyen mondatok pontosan mik is voltak.
Sőt mondok jobbat, volt olyan is, hogy egy idő után azt éreztem Debrecenben már mindenki tudja, hogy hozzám kell jönni a szolgáltatásomért, nem kell ide már annyi marketing, meg hirdetés. Aztán mindig kiderült, hogy csak jobb, ha folyamatosan foglalkozunk ezzel a területtel, pláne mióta sokan dolgozunk együtt a szalonjainkban.
Itt kell még egy példát elmesélnem, ami most már vicces, ha visszagondolok, de anno a harag, a düh, a félelem minden skáláján végigmentem. Még 2014 körül, az okj-s oktatásaimkor lett egy új piaci belépő, aki szintén ebben a városban kezdett el oktatni. Szakemberként végtelen tehetséges volt, egy igazi felszálló csillag.
Mit éreztem amikor megtudtam, hogy versenytársak lettünk?
Rettegtem. Bevallom teljesen őszintén totálisan be voltam szarva ettől. Azt a jövőképet láttam magam előtt, hogy az én képzéseimre kb senki nem fog jelentkezni, mert mindenki oda fog menni. Én meg lebőgök a világ előtt és lesütött szemmel járhatok kelhetek. Még csoda, hogy ahhoz képest nem húztam be ezt magamnak, mert valóságosnak láttam teljesen…
Mi történt valójában?
Semmi…Vagyis de…
Annyira beszartam az egész helyzettől, hogy újragondoltam a honlapomat, a képzéseim tematikáját, egyedi tanulócsomagokat találtam ki, új marketinget raktam mögé és láss csodát…ugyanúgy jöttek a tanulók, imádták az új tanulócsomagokat és az élet ment tovább, sokkal jobban, mint az előtt.
Végeredményben tényleg óriási hálát érzek a tehetséges kolléganő iránt, hogy így megmozgatta a fantáziám, és megtanított arra a tudtán kívül, hogy a szakmai tudás, a marketing ééééés az önfejlesztés egy soha véget nem érő folyamat…
…és van még valami, rájöttem, hogy nem a versenytársaimtól fog függeni az én forgalmam és vendégköröm semmilyen szolgáltatási területen.
Ez az én teremtésem, az én befektetett munkám gyümölcse. A mondás pedig valóban igaz: attól, hogy a másiknak több van, nekem nem lesz kevesebb.