Legnagyobb vállalkozói félelmeim…szívesen megosztom, mert fontosnak tartom az őszinte kommunikációt a saját csoportomban, a sablonos marketing szövegeket igyekszem kerülni, még akkor is, ha épp ajánlok valamit…
Azt gondolom, hogy jó, ha tudjátok, hogy szerintem mindenki fél a vállalkozásában, még akkor is, ha mondjuk egy nagyon határozott személyiség, vagy karakán típus, én is ebbe a táborba tartozom, elég nehéz lenne letagadni, na meg nem is akarom #thisisme
Azt hiszem tavaly kérdezte meg az egyik legjobb barátnő, (van ám neve is, Kitti Németi), hogy szoktam e félni, és a vállalkozásra gondolt. Én csípőból rávágtam, hogy csak este, néha. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de van valami az éjszaka csendjében, amikor előbújnak a gondolataid hátsó eldugott polcáról, azok a gonosz kis félelmek.
…úristen, mit vállaltam be…mi van, ha belebukom…ha nem sikerül, beégek mások előtt…szégyen…mit fognak mondani…kinevetnek…akkor nem vagyok elég ügyes…
Nekem a legmélyebb (nyilván egy hozott minta és hozott dolog), de a szégyenérzet az alapja a legmélyebb félelmemnek…istenem a kedves pszichológusom most pukkantja a pezsgőt (de ő is itt van ám Rády Eszter ) nem csak azért, mert felvállalom, kimondom, de még meg is nevezem az érzést. A legnagyobb félelmem, hogy nem sikerül valami a vállalkozásomban, és a “mit fognak szólni, mások, tudni fogják, hogy nem ment, mert akkor nem vagyok elég ügyes, én ettől szégyent fogok érezni” – na ez a nagyjábóli jó megfogalmazás, de már egészen kimunkálkodtam magamból. Azt nem mondom, hogy sose kapcsol be, hiszen igen régi működési sémám, de már nem érdekel, hogy mit gondol vagy mond valaki, főleg azért nem, mert általában mi gondoljuk, hogy ezt gondolják…valójában javarészt (jó értelemben) nem érdekled az embereket, úgy értve, hogy ez fejben annyira nagy story tud lenni, de valójában nem néznek téged nagyítóval.
De van még itt a farzsebben félelem kérem szépen!
“Elfogy a pénzem” – bármennyire is tudom, hogy a pénz nem szokott megszűnni befolyni a pénztárcákba, mégis meg tud, bár már csak egy pillanatra, de csak odaszúr ez kis gonosz gondolat. Ha netán nagyon ebbe a flow-ba kerülök, és jólesik az önsajnálatba fürdőzni, akkor pedig a férjem, Zsolt, ő szokta mondani, hogy el tudod képzelni, hogy itt és most megállt a story? Ok vége a vállalkozásodnak és nem jön mától több vendég pl…és valójában ez nem igen szokott megtörténni, szerintem ez egész megnyugtató. Ettől függetlenül bármily bölcs a mondása Zsoltinak, simán ugrik utánam az ilyen fos flow-ba és imádom ahogy fennhangom előadja, hogy “jó, volt jó 5 évem, ennek is örülni kell, nézek másik munkát”. Ő 5 éve lett vállalkozó.
És bevallom, néha el is fáradok, hogy vezessem a vállalkozásom, nem panaszképpen, hanem nagy ritkán eljátszom a gondolattal, milyen lenne, ha nem nekem kellene dönteni sok mindenről, azért nem mondom, hogy mindenről, mert egész jól le tudtam automatizálni és delegálni a feladatokat.
Ne hagyd, hogy megtévesszen egy egy jól tálalt fotó az interneten. Az őszinte kommunikáció energiája a posztokból is “átjön”.