Mi is az élet lényege. Valahol a 20-as éveim elején kezdődött a kutatás vagy, hogy egyáltalán felmerült a kérdés: Hova tartok, miért csinálom amit.
Nemrég egy vendégem megkérdezte, én írom e a posztjaim, mert nagyon szereti őket. A kérdés jogos, hiszen sok tevékenységet végzünk a Spiritual brand égisze alatt és valóban az üzletek posztjainak felelőse nem én vagyok. Ám az ilyen tartalmakat mindig én írom. Nem is lenne hiteles, nem is lenne valós, nem is lenne Zsanis.
Majd a vendég elárulta, hogy magyar tanár és hogy nem merné így leírni az érzéseit és felvállalni “nagyközönség” előtt.
Az egy külön bók, hogy egy magyar tanár talál szépséget az írásaimban, tényleg. Még poénkodtam is, hogy pedig anno 3-as fogalmazásokat írtam.
De ami miatt virtuális tollat ragadtam, hogy miért is ne állhatnék ki felvállalni önmagam és az érzéseim? Miért kellene elbújnom bárki elől?
Abban semmi pláne nincs, ha folyamatosan azt posztolom ki, hogy minden annyira k**va jó, hogy el sem tudod képzelni. Vagy mennyire király csaj vagyok, mert van üzleti érzékem. Igen, azt is le merem írni, hogy van!
Nekem az adja meg egy poszt esszenciáját, hogy elmondom rohadtul átborultam anno munkamániás oldalra, azt hittem az lesz a mércém, hogy hány szalonom van éppen, vagy mennyi a cég bevétele, hány tanulóm van…ha pedig nem azt az eredményt hozod, szégyelni kell magad, mert szar vagy és nézd meg a másik laza könnyedtséggel megcsinálja (látszólag).
Számtalan miért fogalmazódott meg bennem az évek alatt. Ezerszer kérdőjeleztem meg saját magam. Volt, hogy nem tudtam “hol tartok” és volt, hogy szégyenérzetet éreztem, mert “jól megy”.
Az ezer kérdés vezetett el egy soha véget nem érős önismereti útra. Valahol éreztem, hogy nem érzem jól magam. Nem voltam sem depis, sem boldogtalan, de eljutottam oda, hogy tényleg a munkám fogja megmutatni ki is vagyok? Akkor veregetig meg a vállam ismeretlenek gondolatban, ha ez és ez sikerül? Kik? Lehet senki…Ezt fogják a sírkövemre írni, hogy Sugi a fasza üzletasszony vagy szépségiparos? Még most is érzem, hogy az üzletasszonyra régi sémáim őrei verik a kapukat. Az vagy? De már csak kikiabálok nekik: Ülj le a seggedre!
Egy kőkemény feladat felismerni az érzést, hogy mások miatt játszol úgy, ahogy. De nagyon könnyű felismerni az élet bármilyen területén, hogy jól vagy jó helyen vagy e.
Egyetlen kérdést tegyél fel magadnak, de azt rohadtul őszintén:
Jól érzed magad?
Emel vagy lehúz bizonyos dolog?
Okoz testi tünetet vagy sem?
Ha szarrá hajtott, idegbeteg vállalkozó vagyok. Nem jó az irány vagy a kivitelezési módszer.
Ha hányok a páromtól, valami nem ok.
Ha fojtogat bizonyos dolog, akkor van vele dolgom.
Az elmúlt 3 hét egy olyan hullámvasútra ültetett fel, amire simán mondtam volna, hogy megy ez nekem. De korántsem volt így.
Olyan játszmákat kellett újrajátszanom, amiket azt hittem réges rég lezártam. Sőt, úgy gondoltam megfejlődtem ezt a dolgot. Majd az élet bedobta, hogy Zsanikám, van még hova. Nem azért nem konkretizálom, hogy k**va misztikusnak tűnjek, hanem majd egy külön posztot szánok neki.