Olyan az élet, mint egy mérleghinta? Csak akkor emelkedhetünk magasabbra, ha a másik lejjebb kerül?
Vajon mikor hittük el ezeket a téves gondolatokat? Mikor kúszott be a fejünkbe és maradt ott egy elrejtett sötét sarokban, de mindig éberen figyel?
Nekem kell nyernem! Mert…miért is? Mi is történik, ha nem én leszek a legjobb, a legszebb, a leglazább, a legcsinosabb, a legkreatívabb, a leggazdagabb, a legjobban öltözött?
Mikor kerültünk a versenyistállóba? Gondosan felnyergeltük saját magunkat, majd szembenéztünk a versenypályával és a puska dördülés után élet halál harcot vívunk a legtöbben azóta is, hogy mi lehessünk a legelsők…
Mi lenne, ha azt mondanám neked, hogy a versenypálya nem létezik. Csak hunyd be a szemed és képzeld el, hogy soha többet nem kell versenyezned senkivel, valójában az elvárásokkal sem.
Nincsenek versenytársaid. Ez mind illúzió. Egy olyan illúzió, amit magunknak teremtünk meg, persze van, hogy sokan segítenek benne, például a szüleink, nagyszüleink, barátok…legtöbbször persze jószándékból, de főleg tudatukon kívül.
Te vagy, a pálya és az elméd a legnagyobb vetélytársad.
Te vagy es a Te energiád.
Nincs mérleg, nincs mérce, nincs másik versenyző.
Te vagy és az álmaid, vágyaid.
Mi lenne, ha elképzelnél egy életet, egy vállalkozást, ahol nincs elvárás, nincs kötelező erőlködés, nincs szar érzés. Tudod, honnan tudod meg, hogy szar az irány? Amikor nem érzed jól magad egy helyzetben. Ez az élet bármely területén igaz, de maradjunk a vállalkozásoknál. Tudom, tudom, van sok dolog, amit meg „kell” csinálni. Az élet nem sétagalopp…az élet nem habostorta…mondta ezt egyszer valaki, aki igen valószínű, hogy kellőképpen be volt savanyodva az életében.
De a Te álmaid valóban hozzád tartoznak? Tényleg Te akarod az egészet? Ki más akarná, hát persze, hogy én! Pontosan ezt gondoltam én is. Nagyon, nagyon sokáig.
Képes voltam tűzön vízen átmenni az elképzelt céljaimért.
Aztán elindult egy változás bennem, főleg a kisfiam születése után, de talán tavaly rákapcsoltam a sebességre. Persze nem egyedül, volt segítségem, aki terelt az úton.
Sejtem, hogy sokan nem pontosan értitek mire gondolok pontosan, de a végére egészen világos lesz. Legtöbben arra szocializálódtunk, hogy küzdjünk, versenyezzünk, irigykedjünk. Sajna ez a valóság, ha szétnézel. Csak azt felejtettük el, hogy már nem kell küzdeni, nem a vadászmezőn vagyunk.
Most egy olyan videós sorozatot készítettem el, amiben egy kis varázslás is van, Te fogsz egyedül megtanulni annyi időpontot varázsolni a naptáradba, amennyit csak szeretnél!
Senki mással nem kell foglalkoznod, csak magaddal és tedd meg az első lépést!