Néha elgondolkozom rajta, hol kezdődöm én, és hol a robotpilóta üzemmódom. Mi az, amit valóban én szeretnék el- és megélni. Vagy ez is csak egy belém nevelt működés?
Te tényleg ilyeneken gondolkodsz? – kérdezheted.
Tényleg Egy kávé melletti elmélázott pillanatomban, vagy vezetés közben egy melankólikus esős napon.
Én ott vettem észre, hogy robotpilóta üzemmódban vagyok, amikor hajtottam valamiért, mint az állat, nem kellett ennek munkának lennie, és leesett, hogy nem tudom miért is csinálom az egészet. Ha valaki rákérdezett volna pár éve, igen kínos csend követte volna.
Ez az élet apró dolgainál is simán előjön. Miért is iszok 3 kávét meg naponta? Szimpla megszokás természetesen, plusz összekapcsoltam a pörgős életérzéssel, az éberséggel. De elég éber vagyok enélkül is Szóval amióta ezt így levezettem magamnak úgy érzem a valódi Zsani nem inna meg 3 kávét, max 1-et vagy 2-t.
Ez egy egyszerű és nagyszerű példa, ámde ettől sokkal súlyosabb nem Zsanis ügyeket követtem én ám el, szintén Zsanival arra jöttem rá, hogy rengeteg szorongást vettem át a családomból és egy jó ideje rázom is le tisztességgel magamról őket, mint az égő parazsat.
Ma már inkább mások emlékeztetnek arra, milyen voltam régebben. Szorongó.
Szorongtam, hogy elismerjenek, mivel fiatal koromban sokszor hallottam, hogy nem vagyok elég jó.
Szorongtam, hogy a legjobb legyek a szakmámban, mintha egy verseny lenne az élet maga vagy hogy mindig önostorozhassam magam valamiért.
Szorongtam a pénz miatt, de valójában sosem a pénz a válasz, sosem a pénz a megoldás. Jó, ha van és tudsz vele bánni…újrafogalmazom…jó, ha úgy tudod teremteni a pénzt, ahogy neked a legjobb. Ez jelenthet bármit, 100 millát a bankban vagy x ezres fizetést, ha neked ez a legjobb és jól is érzed magad eközben (tényleg).
Szorongtam amiatt hogyan kellene élnem mások szerint, mert volt a fejemben egy kép erről. Magyarul féltem, hogy megítélnek mások.
Szorongtam a “hagyományos” női szereptől. Főz, mos, takarít, gyereket nevel….éééés karriert épít? Hello 21. század tényleg csak így lehet?
Szorongtam a klímaváltozástól, a gazdaságtól, még tudnám sorolni…valójában a félelemkeltésre igen fogékony voltam, mint nagyon sokan.
Majd jött egy pont, amikor rájöttem, hogy az időm jó részében a robotpilóta vette át a botkormányt. A megvilágosodás pillanata az volt, hogyan akarom megélni a saját életemet. Hát rohadtul nem így!
Szorongva vagy boldogan? Felvett sémák alapján vagy megrázom a világomat és új dimenziót teremtek magamnak?
Sejtheted melyiket választottam
Az élet folyamatosan változik, én folyamatosan változom. Nem készülhetek folyamatosan a világvégére, az összeomlásra, a megítélésre, a kudarcra, a megbélyegzésre, a rossz dolgokra, a konfliktusokra.
Persze nem ildomos megítélni azokat sem, akik ilyen környezetben nőttek fel, mert ez az önazonos terep, ez a komfortos. Például a folyamatos konfliktus keresése. Tisztában vagyok vele, mert voltam abban a cipőben, amikor úgy éreztem a világ ellenem van de úgy is mondhatnám sokszor mentem házhoz a lófaszért üzenem mint ex-konfliktuskereső, hogy se a lófaszért ne menjetek házhoz, de a világ sem dolgozik ellened, sőt a kellemetlen szomszéd néni is csak a lófaszt szereti (mert neki is az a komfortos…a jó nagy), nem téged akar felidegelni nap, mint nap 
Megítélhetnek bármely területen…gondolhatják a posztjaimról, hogy faszság, vagy nincs igazam, de ezzel nincs semmi gond. Nem írtak ilyet (de még írhatnak ) nem azért írtam, de nem mindenki rezeg velem egy síkon
De dönthetek úgy, hogy befogadom a jelen pillanatot, megtalálhatom az igazi énem. Aki nem a világvégét várja, hanem a madárcsicsergős tavaszi napokat. Aki meghallja a saját belső hangját és csak akkor kakszizik be a pellusba, ha valóban indokolt de nem készül arra, hogy lehet majd nagyon rossz lesz nekünk…egyszer…lehet…valamikor. Párdon, de inkább a teli poharas verziót választom, mi van, ha nem lesz rossz?
Megengedem magamnak, hogy felmerüljön egy pozitív opció az élet minden területén.
Ezt a megélést én választom, mert nem akarok úgy élni, hogy végig szorongtam a vállalkozásom, a kapcsolataim és az életem. Ezt én döntöm el, nem a szomszéd néni (a lófasszal ).
Természetesen választhatod a szomszéd néni által választott impozáns lószerszámot, csak hosszú távon nem biztos, hogy jó társaság.
Honnan tudod, hogy jó társaságot választottál?
Ez nagyon egyszerű, meg kell nézni hogyan érzed vele magad!