Mostanában sokat gondolkodom az elmúlt éveken, és azon hogyan is alakultak a dolgok az életemben. Év elején még el is ért egy életközi “válság” 
amolyan vicces formában…még fel is tettem a kérdést Zsoltinak a férjemnek, hogy ugyan mi az élet értelme. No nem ám ama depresszív formában, hogy nincs értelme 
Hanem úgy tényleg, vajon miért vagyunk itt? Miért élünk úgy ahogy? Miért csináljuk a munkánkat…kell itt lenni valami másnak a háttérben, mint az, hogy bekapcsold a robotpilótát és tolod a rendszeres hétköznapokat és hétvégéidet.
Nekem soha nem működik a keretbe zárt séma, épp ezért a munkámat sem tudtam muszájból végezni, vagy csak a pénzért csinálni, ahogy nem működnek nálam a nagy marketinges szabályok és működés sem, még akkor sem, ha az átlagtól jobban értek hozzá.
Minél jobban meg tudom határozni mi nem vagyok a vállalkozásomban…jaj de, hogy ne csak a vállalkozásról beszéljek mondok egy magánéleti példát, nem vagyok…ezen a ponton el is gondolkoztam…inkább azt mondom, mi vagyok. Felszabadult, humort imádó, utcán táncoló, életigenlő, ragyogó aurájú és már egyre jobban mondhatom, hogy széééégyentelen a szó legjobb értelmében nem szégyellem, hogy nem vagyok tökéltes, nem szégyellem, hogy szenvedélybeteg az apám, nem szégyellem, hogy volt üzlet, amit bezártunk, de a legfontosabb, hogy nem szégyellem amilyen vagyok. Igaz sose volt rá talán okom, mégis nekem igen mélyen húzódott a szégyennel, mint érzettel való kapcsolatom. Valószínűleg nem is ebből az életemből hoztam.
Azt látom sok mindenkinek ez megy a vállalkozásában is. Beskálázzák magukat, mint szépségipari szakemberek, hogy hol tarthatnak és adott szakmán belül ki a legjobb (szerintük) és oda teszik a célszalagot. Egy ideig küzdenek a maguk szintjén vért izzadva, hogy oda érjenek a célszalaghoz, majd egy idő után annyira távolinak látják, hogy fel is adják, el is vesztik a reményt. Sokan pedig bűnbakot keresnek, hogy miért is nincsenek már a futópályán…általában szeretnék a felelősséget átteni másra, úgy könnyebb elfogadni, hogy feladtam önmagam.
Pontosan tudom hisz ilyen olyan formáját szintén elkövettem és igyekszem, hogy ne kövessem el újra és újra.
A kisfiam születése óta úgy éreztem kicsit eltávolodtam a sminktetováló szalonomtól, nem olyan nagyon, de onnan nézve ahol most állok, jóval távolabb voltam. Ahogy önmagamhoz egyre közelebb kerültem, pontosabban az alkotás szeretetéhez visszataláltam, úgy találtuk meg egymást újra a sminktetoválással. Persze addig is jó szívvel készítettem a munkáim, de valahogy nem úgy, mint most.
Kicsit éreztem a forgalmunkon is, hogy ettől több van bennünk. Itt direkt nem számszerűsítek, mert kompenzálásnak tűnne, hogy de amúgy én k. ügyes vagyok 
, de mindenkinek be fog ugrani egy gondolat valószínűleg. Sokszor a “na végre, neki se megy úgy”, ami szintén egy felelősség áthárítás, hogy nem te vagy a hibás, hisz neki se megy úgy…vagy lehet kárörvendés…vagy lehet egy nyugtázás, hogy de jó valaki őszinte…a lényeg, hogy úgy éreztem valamin változtatni kéne nekem, pontosabban bennem 
Miért nem a gazdaságot okolom vagy mást szakembert, aki olcsón dolgozik?
Mert kurvára közük nincs az én üzletemhez Mélyen hiszek benne, hogy az életem és az üzleti életem is én vagyok…ha gebasz van, megpróbálok kicsit hátrébb állni és megnézni mi is folyik itt. Előszeretettel olvastatom le a saját energetikám akár kártyával, akár más olyan emberekkel, akik a tudatosság magasabb szintjén állnak és bár egész jól veszem az adást én is az univerzumból, de azért mégis saját magának az ember nem úgy érzi a rezdüléseket. Nem fogják megmondani mit tegyél vagy mit nem, de közelebb hoz engem legalábbis a saját magam megértésében. Igen, ez egy spirituális coming out 
félek e, hogy megítélsz? Már nem 
Aztán egy felismerés az volt, hogy valóban kicsit perifériára tettem a sminktetoválást, még ha csak kis mértékben is, de távolabb volt tőlem. Aztán ezen a vonalon indultam el…mi kellene ahhoz, hogy újra közelebb legyen, de ha nálad is felmerül ilyen dolog, érdemes onnan kezdeni, hogy van e létjogosultsága annak a munkának az életedben. Tudjátok, amikor olyan mondatokat hallok, hogy egy egy szépségiparos hányni tudna a vendégeitől, vagy minden vendég hülye…ott rohadtul nem arról van szó, hogy a vendégek változtak meg…ő változott meg valami miatt. Az csak az egyik opció, hogy már nem az a munka lenne számára a legjobb választás. Van ilyen is, de ezer féle más is.
Amikor elkezdek egy dolgon gondolkodni, ott már elindul egy folyamat. Egy dolgod van, hagyd nyitva az összes kérdésed…nem kell forgatókönyvet gyártani a fejedben…egy dolog fontos. Mit szeretnél, pontosabban hogyan szeretnéd érezni magad például a munkahelyeden?
Én azt mondtam, hogy elégedettséget érezzünk a kolléganőimmel minden értelemben. Nem számszerűsítettem semmit, egyszerűen újraálmodtam a sminktetováló szalonom energiáit.
Így történt ezután, hogy sorra követték a dolgok egymást…egy régi vendégemmel összefutottam anyukámnál. Ő is kozmetikus lett és szóba került, hogy egy srác csinálta a honlapját, a hirdetéseit és milyen. Én ekkora kicsit besokaltam a hirdetéskezelőktől, mert valahogy sose éreztem teljesnek az eredményt. Hetekig vártam mire felhívtam a srácot, azóta is együtt dolgozunk. Elképesztő eredményt tudunk együtt elérni 
Nem csak azért mert ő és a csapata ügyes, hanem mert én is a helyemre érkeztem legbelül. Ha én nem érkezem meg, ők hiába bűvölik a hirdetéseimet, mert nem fog úgy teljesíteni ahogy teljesíthetne. Ezt pontosan tudom, mivel a webshoppal elég hadilábon állok és mozdítani nem tudnak rajta sokat.
De ha érdekel más példa, tudom mondani az oktatásaimat. 13 éve az életem része és nagyon szeretem, így mindig van is tanuló. De utáltam költözködni a cuccainkkal, mert fárasztó, tuti valami a szalonban marad. Ezért mindig volt bennem egy negatív érzet a pakolás miatt, még akkor is, ha nem egyedül csináltam meg. Persze nem panaszkodtam a képzések résztvevői számával, de tavaly elkészült a saját oktatótermem a szalonom tetőtérben, és ugye ki lehet találni a sztori végét, hogy gyakorlatilag folyamatos teltház
Ez az igazi esszenciája a valódi örömteli vállalkozásnak. Nem a gazdasági kamu, a telített piac duma. A saját energia. Hogyan létezel a bőrödben, hogyan éled meg a vállalkozásod.
“Zsani hagyjad már magad…ez nem ilyen egyszerű!”
De, ez ilyen egyszerű. Viszont az út, amivel eljutsz ide, az nem feltétlen az. Ezt be kell vállalni, hogy te vagy aki irányít.
Egyetlen kérdést kell feltenni magadnak és válaszolj rá szívből, válaszolj rá az álmaidból, válaszolj rá még azelőtt, hogy más hangját meghallod a fejedben, aki azt mondja, hogy te nem vagy rá képes, ez nem lehetéséges ma, ez nem fog menni neked…
Hogyan akarod megélni a vállalkozásod?
Talán nem kommunikáltam erről a működésről a saját vállalkozásomban eddig nyíltan, de új szelek fújnak 
A kicsit sem kispályás tervem pedig az, hogy minél több szépségiparosnak adjam meg a lehetőséget, hogy lássa…valóban lássa mi van a színfalak mögött 