“Ezt se mondtátok…”
Szoktam mondani a gyerekes barátnőmnek, amikor váratlan dolgok ütik fel a fejüket a gyermekes létben. Vállalkozóként talán olykor rugalmasabb, más szempontból meg nagyon nem az, ha szólnak az oviból, hogy a gyerkőc köhög és vigyük haza.
Nőként és vállalkozóként is én a szabadabb életre vagyok teremtve 
Vállalom is ezt 
Ami néha a megemelt szemöldök mögötti furcsa gondolatokat szül, néha pedig fellélegzést, hogy jó hallani más is így éli meg az anyaságot.
Én egyre jobban vállalom saját magam vállalkozóként és nőként is egyaránt. Merem megélni saját magam. Ez korántsem lázadást jelent, egyszerűen nem akarok semmilyen sorba beállni, hanem követni a megérzéseimet és megélni a számomra legjobb életet, amiben tényleg jól is érzem magam.
Tudjátok annyi nő van a felmenőim között, akik satuba törték saját magukat, volt, hogy a házasság eszméje alatt, volt hogy az “így kell élni” hit húsba maró drótkerítésébe tekeredtek bele.
Pedig a nekünk legjobb élet, a nekünk legjobb vállalkozás egy virágba boruló csodás fa, nem egy égő csipkebokor
Vállalom, hogy anyaként néha vágyom a “szabad levegőre”.
Vállalom, hogy imádom a munkám és magával ragad olykor, mint egy forgószél, ami nem mindig akkor rak le, amikor én gondolom.
Vállalom, hogy merek anyagi jólétet teremteni nőként.
Vállalom, hogy nekem a játszótéri játék nem fekszik annyira, de egész nap elmászkálok a fiammal, mert tök jó fej 
De vállalom azt is, hogy hozok rossz döntéseket néha és vannak dolgok, amelyek már nem tesznek hozzá az életemhez és engedem had menjenek.
Kívánom, hogy minél többen legyetek “szabad” vállalkozó nők, a szó legjobb értelmében.