Életöröm a szennyes alatt

Gyerekként önfeledten éljük az életet. Imádnivaló az energiájuk, az életszeretetük, ahogy a flowban vannak és szerintem nagyon vicces ahogy a fantázia és valóság keveredésének tökéletes összhangjában léteznek.

Elgondolkodtató mikor vetjük le a gyermeki boldogság érzését és veszünk fel egy vagon olyan hitrendszert, ami talán még csak nem is a miénk. Észrevétlenül kúsznak fel a vénáinkon és irányítják szívünk dobbanását egyre jobban és jobban. Elfelejtünk élni, érezni, megélni…sokszor, sok esetben.

De emlékeidben néha felbukkan egy ismerős érzés, meg sem tudod fogalmazni, csak jól esik beengedni. Van, aki már észre sem veszi. Az érzés amikor csak úgy, egyszerűen jó létezni, lenni. Engem a gyermeki énünkre emlékeztet az érzés…önfeledten, boldogan.

Persze voltak negatív élményeim is, de most ahogy egy kisgyereket láttam a repülőn, most is eszembe juttatta ezt a csodás állapotot, ami egyre többször jelenik meg az életemben.

Miért ne élhetném meg az életem egy olyan szemléletben, ahogy nekem a legjobb, máshogy fogalmazok, ahogy a legjobban érzem magam.

Ahol nem gondok vannak, hanem megoldandó feladatok, ahol simán énekelsz a kocsidban max hangerő mellett, amikor egy jó zenére táncolsz a nappalid közepén, amikor csak úgy behunyod a szemed és átengeded magad az érzésnek, ami olyan, mint egy puha felhő, és tudod, hogy minden rendben van, lesz. Ami pedig megoldásra vár, az pedig a számomra lehető legjobban fog megoldódni.

Volt időszak mikor távolabbra kerültem ettől a megéléstől, bár mindig a félig tele poharasok táborát erősítettem (Aperolt kérnék, ha lehet ).

Az utóbbi időszakban pedig egyre közelebb és közelebb engedem ezt az érzést és létállapotot. Nem azért mert nyertem a lottón, vagy rászoktam a füves cigire micsoda hitrendszerek ugye, ha sok a pénz minden jó

Tudatosan dolgozom rajta, hol meditálok, hol olvasok, van, hogy coach segít avagy csak úgy bedob az élet valamit, hogy jól érezzem magam a bőrömben, mert ez a választás az enyém, senki másé. Ismétlem: SENKI MÁSÉ

Istenem mennyien nem engedik meg maguknak a boldogságot, a jó érzést…Boldog vagy? Minek örüljek? Hallottam ezt már sokszor, nem mindig ugyanígy, de ezt jelentette.

Ijesztő a felismerés és az elfogadás, hogy én felelek a saját életemért és hogyan érzem magam. Az életet megélhetjük egy zsák ként avagy egy fantasztikus érzésben szabadon.

Az én döntésem, hogy elengedem a versenyszellemet és nem teszem bele magam többet versenyszituációkba. Ha fel fel bukkan az érzés, hiszen igen régóta a működési sémám volt, egyszerűen továbbengedem, had menjen a gondolat.

Az én döntésem elengedni az “így kellene élni” mintát, időszerű megkeresni mi az ami engem valóban boldoggá tesz. Egy Ferrari pl engem nem, ezért nem akarok csak azért olyan autót, mert az “menő” és látszik akkor, hogy tele vagyok pénzzel. Hozhatnék sok példát, de most ez jutott eszembe. De egy fancy cipő már annál inkább, nem kell hogy márkás legyen

Az én döntésem, hogy nem érzem, hogy meg kell felelnem másoknak és külső elvárásoknak, ez régebben borzasztóan nyomasztott, elment akár a szégyen érzéséig, ha valami nem úgy sikerült.

Az én döntésem, hogy elengedem a negatív gondolatokat és átformálom őket

Az én döntésem a pénzzel kapcsolatos negatív sémáimat és görcsösséget elengedni és úgy tekinteni rá, mint egy eszköz és energia, jön, megy, forog. Mennyi szorongást okozott ez régebben, pénzmennyiség – magabiztosság – elfogadás – saját értékesség ördögi körének egyenlete. A vállalkozásom én vagyok és mégsem.

Az én döntésem a vállalkozásomat jól megélni, ráfeküdni az intuíciómra és hagyom had vezessen

Az én döntésem, hogy elengedek minden olyan dolgot és személyt, ami nem emel

És az én döntésem, hogy ezt a szemüveget megmutatom másoknak is, amin keresztül én látom és élem meg az életem, a vállalkozásom, nőként, anyaként, feleségként és vállalkozóként.
Női vállalkozóként