De hogyan is vezethet téged a vállalkozásod területén a belső hangod?
Szerintem nehéz az elején felismerni ennek az ismerős, de mégis ismeretlen hangnak a csengését. Úgy gondolom ezzel a hanggal születünk, mégis sok embernél annyira elhalkul a külső zajtól, hogy talán sosem hallja meg többé. Pedig a legjobb iránytű lehet. Hívhatja valaki spiri cuccnak, vagy szimplán ösztönösségnek.
Nekem sem megy mindig, de minél többet gyakorolom, annál többet hallom és a legjobb tanácsadóm. Persze nem csak a vállalkozásban jön jól, hanem az életben is. Nemrég épp tartottam a lakásomat megmutatni egy párnak kiadásra. Ahogy a bejárati ajtó felé mentem egyszer csak beugrott egy gondolat: “És ha valaki nem szimpatikus, akkor mi van?”. Tudtam, hogy ez nem egy kósza gondolat, hanem ez az a hang, szóval mondtam is magamnak, hogy akkor biztos, hogy nem ők lesznek a befutó bérlők, pedig nem is láttam őket és telefonon szimpatikusak voltak. Majd gondoltam, hogy végülis választhatok, hogy kinek szeretném kiadni, hiszen nem szeretnék problémákat a jövőben bármi miatt is. Végül az intuícióm ismét jókor és jó helyen szólalt meg. Nem részletezem, de nem adtam ki nekik és kiderült, hogy jól is tettem.
Az életben egész könnyen működik ez nálam, a vállalkozásomban jobban kell edzeni ezt az izmomat. Bár nagyon jó szívvel tekintek vissza, hogy honnan érkeztem hova.
A változás olykor mégis nehéz, pedig az élet része. Ha van egy dolog, ami sikeres volt, majd leáldozik a csillaga. Lejárt az ideje az életedben, már nem tartozik hozzád vagy sose volt a tied?
Persze van néhány dolog, ami újra és újra visszatér hozzám, mint a bumeráng. Valószínűleg azért mert tudtam teljesen megérteni, vagy bevezetni az életembe, pedig “jóóóóvóna”!
Még mindig vakarom a fejem bizonyos vállalkozói működéseknél, hogy akkor ez most hogy a f…ba van 
vagy hogy miért is törtnénik.
Egy biztos…amit már régóta figyelek magamon, de úgy általában észre lehet venni az embereken is. Amit szenvedéllyel csinálsz, az valahova el fog vinni. Nem biztos, hogy oda ahova gondolod, lehet egy tapasztalás lesz mit nem akarsz. De figyelni kell azokat a dolgokat, amelyek már nem adnak neked pluszt, belefáradt, erőtlenít.
Mondok én szívesen példát saját életemben is
Az egyértelmű, hogy a sminktetoválást igazi szenvedéllyel készítem, mivel látszik a fejlődés, örömmel járok dolgozni, akarok tanulni többet, csiszolni a tudásom. Ez valóban én vagyok, az enyém, az én utam.
Imádom a marketinget is, de például egyértelműen látszik, hogy a monoton sablonos kampányolás nem az én reszortom, meg tudok tervezni egy jó kampányt, de ha nekem ciklikusan ezt kellene csinálni, biztosan kiégnék. Érzem, hogy rendszeresen nincs kedvem csinálni, de néha ha kell nagyon feltölt.
Imádok fotózni és képet szerkeszteni is, de ilyen mennyiségben és kötelező (hiszen kell a munkafotó olykor a social felületre, plusz mi is mindig fejlődünk) szóval így nem csinálnám, mert a vége az lenne, hogy először tologatnám, majd beírnám a Google naptáramba emlékeztetőnek, ezeket egy idő után szépen figyelmen kívül hagynám. Plusz nem hiszek abban, hogy ilyen energiával kell végezni bármit is, mert az az energia benne van az elvégzett munkában.
Így ezeket a dolgokat kiadtam a kezemből, ami pedig történt, hogy a képeink sokkal szebbek lettek, hiszen ehhez is tehetség kell és kedv 
Hirdetést elindítani és kezelni tudok, de nem olyan magas szinten, mint ahogy szerettem volna, tudtam, hogy nem megtanulni kell, hanem kiadni egy felkészült szakembernek. Így éreztem, bevált, a forgalmunk pedig közel 40%-ot ugrott az egyik szalonban.
Visszagondolva 2008-tól sok minden volt az életemben, azóta dolgozom. Valahogy mostanság arra jutottam, hogy a valódi érték a saját utad megtalálása, ahhoz pedig a bőség is csatlakozik boldogan, anyagi minőségben is. Eddig a gondolatmenetig mondjuk segítséggel jutottam 
De ha azért kezdtem valamit el, mert ahhh az de jól kereshet belőle, vagy az nekem is menne, de nem volt mögötte valódi szenvedély és valódi vágy, akkor az egy idő után vagy elkopott, vagy el sem indult igazán.
Eszembe jutott még egy példa, ha már így ráérek, mert a férjem a kisfiunkkal játszik, én pedig megszöktem a kertünk végében lévő faházba egy kis kreatív szellemi munkára, ami oviszünetben nem nagyon van 
Szóval kitaláltam, hogy podcastet kellene csinálni, csak úgy, mert szeretem a beszélgetéseket az online videóinkban, valójában az is podcast, de úgy nyilvánosan kitennénk a felületeinkre. A témát tudtam, de nem görcsöltem rajta, hogy mikor és hol legyen. Gondoltam majd megszületik magától, nekem csak ki kellett találni. Nem sokkal később meghívtak Budapestre vendégként egy podcast-re #salonic. Wow, gondoltam ez gyors volt. Mivel tetszett, így továbbra is megvolt a vágy, de Budapesten kellett volna összeszervezni, hogy meghívjak vendégeket, stb. Vártam. Majd megcsörrent a telefon, újabb meghívás. Teremtés ON üzemmódban. Eléggé át tudok szellemülni ezeken a beszélgetéseken, igazából a saját megéléseimet meséltem. Továbbra is az volt bennem, hogy de jó lenne összeszervezni egy ilyet. Újabb telefoncsörgés. A podcast stúdió tulaja, aki a fotósom már ezer éve, mondta, hogy most vágja az anyagot és nagyon tetszett neki, de valami újat kipróbálna, egy dokumentum film jellegű dolgot nem e csinálunk. Természetesen ezer örömmel mondtam igent.
Fogalmam sincs hova vezet ez az út, csak megyek. Nem is kell tudnom hova, lehet ez egy teljesen már úticélhoz visz, mint amit el tudok képzelni, de érzem, hogy dolgom van vele.
Most pedig a szenvedélyem azt üzeni, hogy süssek lángost itthon és én nem is ellenkezem