Először is, amikor a posztot olvasod, már lehet Zsolti kinyírt a fotóért 2 éves a kép, de ilyenek vagyunk #egygintocicután #is

Történt az eset, hogy az ember lánya, ez volnék én, az expasijától elköltözve egy gátlástalanul helyes pasi felé költözött albérletbe. Gondolta ismeretlen, de a sors mestere a csavaros regényeknek, szóval kiderült, hogy többször futólag találkoztak már. A szerelmi sztori, hogy happy end lett vagy sem, egyértelmű. Bár még írjuk a történetünket.

Én világéletemben vállalkozó voltam, bár a 2008-tól tartó kezdeti szárnypróbálgatásaimkor inkább úgy hívnám, hogy saját magam feleltem a bevételemért. Igazi vállalkozónak, talán 2017-18 óta nevezném magam, és kiegyensúlyozott vállalkozónak pedig 2023-tól kezdve. Nem a bevétel, nem a cash flow, nem a létszám a lényeg. Fontos, de nem lehet az első.

Persze engem is elkapott a “csinálj többet, többet, még többet” kellemetlen árnya, aki mindig arra sarkallt, hogy építsek nagyobbat, méééég naaagyooobaaat. A csendes pillanataimban is azt súgta a fülembe: toljad jobban, ne legyél puhány! Én pedig csendesen engedelmeskedtem neki, mintha nem éreztem volna, hogy egyik keze szorítja a torkomat. Hol jobban, hol kevésbé. Én meg mindig mondtam…köszi jól vagyok…levegő? Persze, hogy kapok. Csak a fejem lilult kissé.

A párkapcsolat vállalkozók között egy teljesen más dimenzió. Mi már több, mint 10 éve vagyunk együtt, Zsolti pedig talán a 4. évben lett saját maga “főnöke”. Azóta is az, valószínűleg ez nem is fog változni.

Én vagyok a hirtelen, az inspiráción szörfölő, az azonnal csináljuk típus, ő a jól megfontoló, a precíz kivitelező, a ha kell úgy is az övé lesz verzió.

De amikor összejöttünk kapott egy kreatív alkotót, aki próbált a vállalkozói életben, meg magában az életben is, eligazodni a régi tanult sémák mentén. Saját hangomat elnyomták az “így kell” és “így szokták” hangosan dübörgő mondatai.

Valójában én akkor még azt hittem, hogy az a jó vállalkozó, aki minden izmát megfeszíti a nap 24 órájában. Hát ezt így kell, máshogy nem lehet. Ezen kell kattognod, hogy mit tudnál még jobban csinálni. Zsolti viszont azt mondja, hogy a munka sosem fog saját maga elé kerülni, mert ott b**ta meg az isten akkor, szó szerinti idézet és páratlan igazság is. Egy ideje én is ebben hiszek.

Könnyű kívülről nézni és azt mondani, de hát nem így kellett volna, hogy szétfeszíted magad. Ez soha nem rád szakad, hanem észrevétlenül kúszik fel szép lassan a vénáidon és válik a tested alkotórészévé.

Úgy gondolom a vállalkozók nagy többsége retteg. Én régen nagyon sokszor féltem. Nagy ritkán még most is bekúszik ez a régi ismerős, de már csak köszönök neki és engedem is tovább. Érdekel a legnagyobb félelmem? Az, hogy megáll a bevétel, azaz elfogy a pénz. De ez soha nem történik meg, hogy pl péntektől kezdve soha többé nem lesz bevételed…szóval mivel annyit szorongtam ettől, így már nem igazán tud meghatni. Ha egyik dolog nem megy, majd kitalálok egy másikat.

Úgy is mondhatnám vállalkozni tök para. A te felelősséged, hogy legyen munkád. Legyen több munkád, később pedig, legyen a kollégáidnak munkája, még több munkája és ez egy végtelenig folytatható játék. Van aki félelemből, van aki megfelelésből és még ezer más dologból tolja izomból, pedig nem az izzadás a cél.

Szóval két dudás a csárdában, mindenkinek más a vállalkozói vérmérséklete (is) és a hozott “csomagjai” is, amiért vállalkozik. Azt hiszem nekem súlyosabb csomagjaim voltak, amik olykor lelöktek a szakadékba és Zsolti kapta el a kezem. Húzott fel többször, amikor már a csendes asszisztálást megunta. Ő a nyugodtan megfigyelő társ típus, szabadon hagyja kibontakozni a másikat, szabadon lehetek saját magam mellette.

De volt amikor megkérdezte, hogy mikor lesz már vége az újabb és újabb menetelésemnek, mert mindig emelem a tétet és 21-re is lapot húzok. Legalábbis teendőkben. Valóban ezt csináltam. Azt hittem minden lehetőséget meg kell ragadni, minden képességemet és tehetségemet ki kell aknázni, mert különben egy lusta szar vagyok. Ezt szentül hittem.

Nem is azzal van a gond, hogy tolod mint a barom (de van azzal is), hanem azzal, hogy azt sem tudod miért.

Szép lassan pedig a sűrű évek után valahogy megszelidítettem a sötét árnyat magam mögött. Vagyis együtt szelidítettük meg, és mindkettőnk rezgése hatott a másikra. Én túl vagyok egy vagon önmunkán, ahol rájöttem, hogy máshogy is lehet vállalkozni és azt nem azt jelenti, hogy kevesebbet fogsz keresni, de azt igen, hogy sokkal jobban fogod érezni magad a bőrödben.

Az is nagy igazság, hogy saját magad döntöd el, hogyan akarod megélni a vállalkozásodat, de még a párkapcsolatodat is. Ez sosem jelenti azt, hogy valamiről le kell mondanod. Én legalábbis magam nevében nyilatkozhatom, hogy nem fogok többet klisékben és megfelelési rendszerekben élni.

Egy sminktetováló kolléganőm (Barkányi Ceci) mondata jut eszembe végszóként, akivel a nemrég beszélgettem és k. jól fogalmazta meg, a mondat így hangzott:

“Én az a vállalkozó akarok lenni, aki nem csak sikeres, hanem boldog is!”

Kívánom nektek is ezt vállalkozó társaim!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás